Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei


Az MHC-gének esetleges szerepére az autoimmun betegségekben egy adott MHC-genotípus halmozottabb előfordulása hívta fel először a figyelmet. Ilyen összefüggést tapasztaltak, pl. Bár mindkét csoportba tartozó géntermékek egymástól függetlenül is sokféle funkciót töltenek be, működésük az immunfolyamatok szabályozásában szorosan összefonódik.

Az egész szervezetet érintő autoimmun betegségek

Különösen jól észlelhető mindez a B-limfociták esetében, melyeken Fc- és immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei egyaránt kifejeződnek, és a B-sejt-funkciók szabályozásában sokrétűen részt vesznek lásd Ez egyaránt magyarázza jelentőségüket az immunológiai tolerancia kialakulásában és szerepüket autoimmun betegségek létrejöttében.

Az Fc-receptorok egyik leglényegesebb funkciója a humorális immunválasz során képződő immunkomplexek megkötése és szállítása, így az FcγR-okat hordozó sejtek jelentős szerepet töltenek be a komplexeliminációban lásd Autoimmun betegségekben a szöveti ártalmak elsősorban immunkomplexek lerakódása miatt jönnek létre Ezek lehetnek: — II.

Az immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei IK szövetkárosító hatása. Ugyanekkor az IK-k a sejtek aktiváló FcγR-jeihez kötődnek, ami vazoaktív aminok, gyulladási mediátorok felszabadulásához vezet. Az IK-k vérlemezkék összecsapzódását is kiváltják, továbbá lerakódnak az endotélsejtek felszínén megjelenő FcγR-hoz is, és ott gyulladási folyamatokat indukálnak.

Az FcγRIIb által közvetített gátlás szerepére az immunhomeosztázis fenntartásában akkor figyeltek fel először, amikor kiderült, hogy a receptor génjének deléciója ellenanyag és immunkomplex által közvetített gyulladásos reakciókhoz vezet.

Megfelelő genetikai háttérrel rendelkező FcγRIIb-hiányos beltenyésztett egerekben pedig autoantitestek képződése indul meg, és SLE-nek megfelelő autoimmun kórkép alakul ki. Azóta számos autoimmun állatkísérletes modellen igazolták, hogy a gátló FcγRIIb jelentős mértékben befolyásolja immunkomplex közvetített autoimmun betegségek kialakulását és lefolyását, de ugyanezt mutatták klinikai megfigyelések is. Az FcγRIIB-gén hiánya vagy funkciójának zavara elsősorban a receptornak az immunhomeosztázis fenntartásában játszott szerepe miatt vezet autoimmun betegséghez.

Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei FcR-ok általában részt vesznek az immunkomplexek megkötésében, szállításában és eltakarításában, nyilvánvaló tehát, hogy a csökkent mértékű receptor expresszió elősegíti az immunkomplexek felhalmozódását, lerakódását, ezáltal gyulladásos folyamatok előidézését.

Normális körülmények között megfelelő szabályozó mechanizmusok kizárják, hogy a komplementrendszerhez kötött funkciók az ép saját struktúrákat károsítsák lásd 7.

immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei wobenzym ízületi kezelés

A komplementrendszer több vonatkozásban is részt vesz az immunológiai tolerancia, az autoimmun folyamatok, ill. Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei példa erre, hogy a klasszikus út korai komponenseinek hiányos funkciója hozzájárul az SLE-hez hasonló tünetcsoport kialakulásához. Az összefüggések minden részletében nem ismertek, de az alábbi funkciókban bekövetkező zavarok külön-külön, vagy együtt mindenképpen számításba jönnek: — immunkomplexek és más makromolekuláris aggregátumok eliminálása, — az antigének eljuttatása a FDC-ekhez és más APC-ekhez, — a potenciálisan autoreaktív B-sejtek eltávolítása.

Komplementkomponensek és receptorok deficienciái különböző mechanizmusok útján befolyásolhatják az immuntoleranciát, illetve vezethetnek autoimmun folyamatokhoz: — Komplementkomponensek hiánya és a komplementreceptorok expressziójának csökkenése az immunkomplexek eltakarításának zavarát okozza, ami miatt ez utóbbiak felhalmozódása, szöveti lerakódása következik be, majd helyi gyulladásos folyamat alakul ki.

Mindezek együttes eredménye: szöveti károsodás folytán autoantigének felszabadulása és autoimmunválasz. Ez tapasztalható pl. C1q-hiányos egerekben, melyekben a felszaporodó apoptotikus testek felhalmozódnak a glomerulusokban, és autoantitestek képződését indukálják, valamint glomerulonephritist váltanak ki.

Emberi test | Sulinet Tudásbázis

Ismeretes, hogy a CR2 útján internalizált antigén a T-sejtek részére bemutatásra kerül, de ha a CR2 és a BCR keresztkötése nem történik meg, akkor nem fejeződnek ki a akostimuláló molekulák sem, és ez befolyásolhatja a T-sejt-tolerancia kialakulását. Mivel az Fc- és komplementreceptorok együtt artrózis kezelése szódabikarbónával részt az immunkomplexek eltakarításában, az autoimmun folyamatokban betöltött szerepük is összefonódik.

Azt, hogy egy adott rendszerben melyik receptor működése tölt be immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei szerepet, függ az immunkomplex összetételétől, immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei és lokalizációjától. Ezek valamennyien befolyásolják az agresszív T-sejtek és Treg-sejtek funkcióját.

Összefüggést írtak le a gének polimorfizmusa és az autoimmun Graves-betegség, a T1D, valamint az autoimmun májgyulladás iránti hajlamosság szuszceptibilitás között. A Treg-sejtek közül a Th3 szabályozó funkcióját elsősorban azzal hozzák összefüggésbe, hogy ezek a sejtek nagy mennyiségben termelik ezt a citokint. A TGF-β1 szuppresszív hatása a T-sejteken kívül B-sejteken, makrofágokon és más sejteken is érvényesül, és korrelációt találtak az autoimmun betegség elleni védettség és a TGF-β1 termelés mértéke között.

Feltehetően a LYP-mutáns a tímuszban zajló fejlődési folyamat során gátolja a TCR-közvetített jelátvitelt, ami bizonyos genotípusba tartozó egyedekben elősegíti a negatív szelekció során egyébként eliminációra kerülő autoreaktív T-sejtek túlélését. Egyéb tényezők Az autoimmun betegségekkel szembeni érzékenység függ a hormonális egyensúlytól is, és a hajlam sok esetben eltérő a két nem között. A nőknél gyakoribb autoimmun kórképek kifejlődése elsősorban immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei fokozott nőihormon-termeléssel azonos időszakra esik.

A környezeti tényezők szerepe. Annak alapján, hogy az autoimmun betegség iránti fokozott érzékenységet biztosító MHC-allél jelenléte önmagában nem vonja maga után a betegség kialakulását, feltételezhető, hogy a tünetek kialakulásában környezeti tényezők is szerepet játszanak.

Autoimmun betegség

Epidemiológiai, populációgentikai és migrációs vizsgálatok a genetikai faktorok mellett a környezeti hatások szerepét is egyértelműen immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Ezt mutatja új földrajzi területekre költöző emberek között a régióra jellemző autoimmun betegségek gyakoriságának növekedése.

Genetikailag érzékeny egyedekben kiemelt szerepet tulajdonítanak a különböző patogéneknek, elsősorban egyes vírusfertőzéseknek, de emellett stresszhatások és pszichoszomatikus tényezők szerepét is feltételezik. Az öregedés befolyásolja az immunrendszer működését, ezen belül az aggresszív autoimmunitás kivédésének hatásfokát. Epidemiológiai adatok egyértelműen igazolják az autoimmun betegségek gyakoribb előfordulását öregkorban.

Az autoimmun immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei vizsgálatára alkalmazott kísérletes modellek Az emberi autoimmun kórképek patomechanizmusa általában nem tisztázott és nehezen tanulmányozható. A kóros autoimmun folyamatok mechanizmusának elemezésére és kialakulásának vizsgálatára elsősorban kísérletes állatmodelleket alkalmaznak. Ezek három fő csoportba oszthatók: — Az egyes beltenyésztett egerekben, genetikai változások következtében spontán kialakuló kórképek, amelyekre bizonyos autoimmun megbetegedésekhez hasonló tünetegyüttes jellemző.

Ilyen pl. Ezekben az állatokban az autoantigének kódolásáért felelős transzgének megjelenése és koncentrációja megfelelő mesterséges promoterek alkalmazásával szövetspecifikusan szabályozható. A kialakult tolerancia áttörésének lehetőségei — az autoimmun kórképek kialakulása A tolerancia áttörésének számos lehetősége van A saját struktúrákkal szemben kialakuló immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei áttörésének módjai.

A keringéstől elzárt helyen levő antigén pl. Előfordul az is, hogy a fertőzés fokozza a kostimuláló molekulák expresszióját a sejteken, és így hatékonyabbá válik az immunválasz pl.

Néhány esetben a kórokozó saját fehérjékhez kötődik, és a B-sejtek segítséget kapnak a T-sejtektől citokinek autoreaktív ellenanyagok termeléséhez pl.

A molekuláris mimikri eredményeként a kórokozó olyan T- vagy B-sejtes választ indukálhat, amely keresztreagál a sajáttal pl. A bakteriális szuperantigének poliklonális T-sejt-aktiválást indukálhatnak, és így vehetnek részt autoimmun folyamatok kialakulásában. A tolerancia fennállásának tartama egyebek között a kiváltó antigén jelenlététől függ; ha újabb antigéninger immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei éri a toleránssá tett szervezetet, a válaszképtelenség egy idő után spontán megszűnik, és az ezt követően alkalmazott antigén másodlagos immunválaszt indukál.

Egy bizonyos antigénre adott immunválasz és tolerancia egymás mellett is kialakulhat; így pl. Ez az állapot a toleránssá tett, illetve az immunválasz irányában aktivált limfociták arányát tükrözi.

vállidegek kezelése

A tolerancia a kiváltó antigénnel rokon szerkezetű antigének beadásával felfüggeszthető. Így például, ha a BSA-val toleránssá tett nyulaknak humán vagy sertés immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei adnak, megszűnik a tolerancia. Ez annak tulajdonítható, hogy a szerkezetileg rokon antigének a toleranciát indukáló epitópok mellett más közös determinánsokat is tartalmaznak, és ez utóbbiak a toleranciában nem érintett kompetens sejtek révén immunválaszt indukálnak.

Hasonló mechanizmus feltételezhető az egyes fertőzések során fellépő molekuláris mimikri esetében is lásd Autoimmun betegségek tehát nemcsak a centrális vagy perifériás tolerancia kialakulásának teljes hiánya miatt, hanem a tolerancia kialakulásában vagy fenntartásában szereplő folyamatok egyensúlyának megváltozása következtében is létrejöhetnek. Az érett, autoreaktív T-limfociták a nyirokcsomók follikulusain kívül, az érintett szervekben is találkozhatnak azokkal az MHC által bemutatott autoantigénekkel, amelyek a kezdeti szelekciós lépések során nem, vagy nem kellő mennyiségben voltak jelen a tímuszban.

Hasonló módon, a periférián a B-limfociták is kapcsolatba kerülhetnek a csontvelői környezetben nem található autoantigénekkel.

Immunhiány állapotok

Ezeket az autoantigéneket a limfociták vagy azért nem veszik tudomásul, mert nem a sejtaktivációnak kedvező mikrokörnyezetben, immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei nyirokcsomó-follikulusban kerülnek bemutatásra ignoranciavagy pedig azért, mert az autoantigéneket nem olyan hivatásos APC mutatja be, amely képes a limfocitákat a nyugvó állapotból kimozdítani anergia.

Tehát a nem megfelelő helyen és módon bemutatott autoantigén nem indít el immunválaszt. A centrális tolerancia fontosságát igazolja, hogy az autoimmun kórkép kialakulásában szerepet játszó autoantigén tímuszba juttatása védelmet nyújthat az autoimmun folyamat kialakulása ellen. Az emberi inzulingén szövetspecifikus szabályozásában szereplő promoter régió polimorfizmusának vizsgálatával igazolták, hogy az inzulin koncentrációjának növekedése a tímuszban, ill.

Így a tímuszon belüli szelekció feltételeinek olyan irányú megváltozása, ami a nagy affinitású, potenciálisan autoreaktív T-limfociták negatív szelekciótól való megmenekülését teszi lehetővé, a periférián kóros autoimmun folyamatok kialakulásához vezethet. A perifériás tolerancia áttörésének szemléletes példája, hogy ha egy kísérleti állatban autoantigén pl. Ha viszont a T-limfocitákat antigén-specifikusan aktiválják pl.

Ez azzal magyarázható, hogy az MBP-ből természetes körülmények között felszabaduló peptid MHC-II-molekulákkal alkotott komplexei a perifériás nyirokszervekben olyan kis mennyiségben fordulnak elő, hogy ez nem elegendő a nagy számban jelenlévő T-limfociták aktiválásához.

Ott gyulladást válthatnak ki, ami a mielinhüvely és a neuronok károsítását, ennek következtében paralízist, tehát az EAE tüneteit idézi elő.

A rejtett helyzetben lévő antigén-determinánsokat az autoantigén hozzáférhetőségének vagy koncentrációjának növekedése miatt az immunrendszer felismeri, és így a korábban elzárt antigének hozzáférhetősége következtében autoimmun folyamat alakul ki. A szimpátiás oftalmia során az egyik szemet ért trauma vagy szövettropikus patogének hatására a károsodott szemből kiszabaduló antigének a környező nyirokcsomókba jutva aktiválják a specifikus T-limfocitákat, melyek visszavándorolnak mindkét szembe, és így az egészséges szemet is károsítják A citokinek alapvető szerepet játszanak a T-sejtes immunválasz Th1 vagy Th2 irányba való polarizációjában lásd 5.

Egyes, fagocitákba bejutó patogének IL termelést indukálnak, míg mások esetében az aktivált T-limfocitákon megjelenő CD40 immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei által közvetített aktiváció idézi elő az IL termelődését. Az IL, különösen az ILgyel együtt a T-sejtes válasz Th2 irányba történő polarizációját segíti elő, ami a gyulladási folyamat gátlásához vezet. Immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei utóbbi citokin szekréciójának leghatékonyabb természetes inhibitora az IL receptor p40 alegységeiből álló homodimer molekula, amely NOD-egerekben hatékonyan gátolta a diabétesz kialakulását.

közös kezelés hunchun vélemények közös ápolás

Újabb eredmények azonban ezt nem igazolták, ellenkezőleg, egyes adatok éppen a Th2 irányba való tolódás patogenitást fokozó szerepére utalnak. Immunhiányos állapotok és autoimmun betegségek kapcsolata Elsősorban a veleszületett immunhiányos állapotok tanulmányozása hívta fel a figyelmet az immundeficienciák és autoimmun betegségek közötti kapcsolatra, és a primer immundeficienciák immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei megismerése értékes adatokkal gazdagította az autoimmun betegségek keletkezésében szerepet játszó molekuláris tényezők megismerését is lásd Az immundeficienciákhoz csatlakozó autoimmun folyamatoknak azonban csupán egy része tulajdonítható a saját iránti toleranciát fenntartó mechanizmusokban bekövetkező zavarnak, javarészt a hosszú ideig fennálló gyulladásos folyamatok által okozott szöveti ártalmakkal állnak összefüggésben.

Ezek révén került sor az Omenn-tünetcsoport azonosítására is. AIRE-expresszió zavarának következtében alakul ki. Az APECED-re jellemző hármas tünetcsoport candidiasist, hypoparathyreoidismust és mellékvese-működési zavart foglal magába.

A betegségben szervspecifikus enzimekkel és intracelluláris fehérjékkel reagáló autoantitestek mutathatók ki, jóllehet ezek immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei feltétlenül tehetők felelőssé a betegséget jellemző destruktív autoimmun folyamatok kialakulásáért. Ritka, az X-kromoszómához kötött, szisztémás autoimmun betegséggel társuló recesszív immunregulációs zavar, melyre korán kifejlődő IDDM, súlyos diaré és magas IgE-szinttel járó bőrgyulladás jellemző.

A kórokozók szerepe az autoimmun folyamatok kiváltásában Az emberi autoimmun betegségek kialakulása általában fokozatos, elhúzódó folyamat, így a kiváltó okok kiderítése igen nehéz.

Az immunrendszer betegségei

Ennek ellenére ma már elfogadott az a nézet, hogy a genetikai adottságaik következtében érzékeny egyedek esetében a betegség kialakulásában fontos szerep jut a különböző kórokozóknak is. Kísérletes állatmodellekben igazolták, hogy a célantigén pl. Ha immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei kísérletet úgy ismétlik meg, hogy baktériumot nem tartalmazó inkomplett Freund-adjuvánst alkalmaznak, a betegség nem fejlődik ki, sőt, az állatok rezisztenssé válnak, és a rezisztencia T-limfociták segítségével más állatokba is átvihető.

Ezeknek a kísérleti eredményeknek a legvalószínűbb magyarázata az, hogy a fertőző ágens hatására kialakuló gyulladás fokozza a hivatásos APC-ken a kostimulációs molekulák megjelenését, és ez által növeli a kis mennyiségben jelen lévő, autoantigénnel reagáló autoreaktív T-limfociták aktiválásának lehetőségét. A keresztreakció az ellenanyagok szintjén egyértelműen igazolt: bizonyos Streptococcus-fajok olyan antitestek termelését váltják ki, amelyek keresztreagálnak a vese, a szívizom és az ízületek bizonyos antigénjeivel, ennek következtében szívizomgyulladással, poliartritisszel kísért reumás láz alakulhat ki Ezeknek az ellenanyagoknak a termelődése azonban általában átmeneti, és a kórokozó eliminálását követően megszűnik, mivel a Th-limfociták nem keresztreagálnak a saját antigének által prezentált peptidekkel.

Azok a kórokozók, amelyek különböző saját fehérjéket képesek immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei, hordozóként is szerepelhetnek bizonyos autoantigének számára. Ebben az esetben az immunválasz kiváltására a Th-sejtek aktiválódásának hiánya miatt nem képes saját struktúrák a hordozón keresztül mintegy segítséget kapnak a kórokozóra specifikus T-limfocitáktól, és emiatt kerül sor a tolerancia áttörésére. A patogének tehát a gazdaszervezetben olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek a tolerancia egyensúlyát megzavarva vezetnek autoimmun betegségekhez.

Itt jegyezzük meg, hogy krónikus fertőzések során bakteriális antigének olyan mennyiségben szabadulhatnak fel folyamatosan, hogy a képződő immunkomplexek eltávolítása emiatt zavart immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei. Ez fordulhat immunhiányos kötőszövetek szisztémás betegségei bakteriális eredetű szívbelhártya-gyulladás során különösen az antibiotikus éra előtt volt gyakori az arcízületek kezelése, és ez az immunkomplex-lerakódással vese, bőr járó folyamat autoimmun betegségeknek megfelelő tünetekhez vezethet.

Az immunhiány állapotok csoportjai

A fertőzések szerepét autoimmun betegségek kialakulásában a Wegener-granulomatózishoz társuló vasculitisek is igazolják. Erre az autoimmun kórképre súlyos, nekrózisokkal járó érgyulladás jellemző, melynek létrejöttében a neutrofil leukociták granulumaiban található proteinázok ellen képződő ellenanyagok ANCA — Anti-Neutrophil Cytoplasm Antibodies játszanak szerepet. Az autoantigén egy szerin-proteináz proteináz